Abstract: Abstract: The first lung transplantation in Hungary was performed on 12th of December, 2015. It was a joint effort of the National Institute of Oncology and the Semmelweis University. Hereby we summarise the results and experiences from the first three years. Until August, 2018, 55 lung transplantations were performed in Hungary. This was a retrospective analysis. All patients were listed according to the recommendation of the Lung Transplantation Committee. All implanted lungs have been procured from brain dead donors. Postoperative treatment and rehabilitation of the patients were continued at the Semmelweis University. Between 12. 12. 2015 and 31. 07. 2018, our team performed 76 organ retrievals: out of 45 Hungarian offers, 23 came from Eurotransplant countries and 8 outside of the Eurotransplant region. From these donations, 54 double and 1 single side transplantations were successfully performed. The surgical approach was single side thoracotomy (n = 1), bilateral thoracotomy (n = 1) and in the majority of the cases clamshell incision (n = 53). For the intraoperative veno-arterial extracorporeal membrane oxygenation support was used. The extracorporeal membrane oxygenation support had to be prolonged in 3 patients into the early postoperative period, two other recipients were bridged to transplant with extracorporeal membrane oxygenation. In the same time period, one combined lung-kidney transplantation was also performed. The distribution of recipients according to the underlying disease was: chronic obstructive pulmonary disease (n = 28); idiopathic pulmonary fibrosis (n = 8); cystic fibrosis (n = 12); primary pulmonary hypertension (n = 2); hystiocytosis-X (n = 1); bronchiectasis (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1); and re-transplantation following bronchiolitis obliterans syndrome (n = 1), respectively. The mean age of recipients was 47.5 ± 15.18 years. The youngest recipient was 13 years old. We unfortunately lost 12 patients on our waiting list. The mean intensive care unit stay was 24.6 ± 18.18 days. Two patients were lost in the early postoperative phase. Tracheostomy was necessary in 13 cases due to the need of prolonged ventilation. 1-year survival of the recipients was 82.96% (until 31. 07. 2018). When looking at the first three years of the program, the case numbers elevated quickly throughout the years which is rather unique when compared to other centres in their starting period. Perioperative mortality and morbidity is comparable with high-volume lung transplantation centres. In the future we would like to increase the number of patients on the waiting list, thus increasing the total number of transplantations performed, and we are also planning to implement the use of the ex vivo lung perfusion system (EVLP) in our program. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868.

Abstract: A szerzők egy fiatal férfi beteg kétoldali légmellének videothoracoscopos műtéttel történő egyidejű kezeléséről számolnak be. A műtét eredményességében jelentős szerepet kapott az endoscopos varrógép. A szerzők megállapítják, hogy a kétoldali légmell videothoracoscopos kezelése (VATS) a beteg számára minimális megterhelést jelent, és a korábbi módszereknél eredményesebb. Különösen kétoldali pneumothorax esetében a kockázatot és a műtéti szövődmények kialakulását jelentősen csökkentő műtéti módszer.

Abstract: Összefoglaló. Bevezetés: A myasthenia gravis javallatával végzett csecsemőmirigy-eltávolítás sebésztechnikai szempontból lényegesen megváltozott az elmúlt közel 30 évben. A standard műtétnek számító transsternalis és transcervicalis thymectomia mellett elterjedt a videoasszisztált thoracoscopos sebészeti (VATS), később pedig a robot sebészeti megoldás is. Két intézetünkben 2011–2012-ben vezettük be a VATS thymectomiát. Módszer: A többféle technikai megoldás közül a mediastinumot a jobb mellüreg felől megközelítő utat választottuk. Eleinte 3, később 2 pontos perimammaris portot készítettünk a thymus elérésére a beteg háton fekvő helyzetében. Minden esetben ultrahangos vágóeszközt alkalmaztunk. Kiterjesztett thymectomiára törekedve a perithymikus zsírszövetet is eltávolítottuk, szélesen megnyitva a bal oldali mellüreget is. A betegek kiválasztásában az átlagos testsúlyú vagy soványabb betegeket részesítettük előnyben. Eredmények: 8 év és 4 hónap alatt 92 beteget műtöttünk a fenti módszerrel thymoma nélküli myasthenia gravis alapbetegséggel. 20 férfi és 72 nő. Átlagéletkor 33,1 év (19–75 év). A műtéti idő 35–160 percig terjedt, átlagosan 82,3 perc volt. A tömegesebb mediastinalis zsírszövet néhány betegnél nehezítette a tájékozódást és a maradéktalan eltávolítást. Műtét alatt 4 esetben érsérülés és 3 ellenoldali tüdősérülés következett be. Két konverziót végeztünk (1-1 sternotomia és thoracotomia). Idegsérülés nem történt. Tíz beteg igényelt néhány órás művi lélegeztetést a műtét után, a többi beteget a műtőasztalon extubáltuk. Reintubáció, tracheostomia, légzési elégtelenség, műtéti halálozás nem volt. Az intenzív ápolási idő átlaga: 1,1 (0–11) nap. A teljes kórházi ápolási idő átlaga: 4,8 (3–15) nap. A drenázsidő 1–4 nap, átlagosan 1,16 nap. Két beteg (2,41%) halt meg a műtétet követően 1 és 5 éven belül. További 81 beteg 12–108 (átlag: 48) hónapos követése során a myastheniás állapotban 21 (25,3%) betegnél komplett, 4 (4,82%) betegnél gyógyszeres remisszió, 20 (24,1%) betegnél minimális manifesztáció, 28 (33,73%) betegnél egyéb javulás volt megállapítható. 4 (4,82%) beteg állapota változatlan maradt, 4 (4,82%) betegé pedig romlott. Következtetés: A VATS thymectomia teljesen új utat jelent a transsternalis módszerben járatos sebészek számára. A tömegesebb mediastinalis zsírszövet nagyon megnehezíti a műtétet. A perioperatív szak nagyon kedvező a betegek számára, és a késői eredmények is elfogadhatóak. Kérdéses, hogy a thymus minden esetben maradéktalanul eltávolítható-e ezzel a módszerrel. Summary. Introduction: Surgical technique of thymectomy performed for treatment of myasthenia gravis has considerably changed in the last almost 30 years. In addition to standard interventions – transsternal and transcervical thymectomy –, video-assisted thoracoscopic interventions (VATS), later on robotic surgery came into general use. In our two institutions, we apply VATS thymectomy since 2011. Methods: There are several different surgical techniques for this purpose; we approached the mediastinum through the right thoracic cavity. We prepared initially 3, later on 2 perimammal ports for the access of the thymus; the patients were in supine position during surgery. We used an ultrasonic cutting device in all cases. In order to perform extended thymectomy, we removed the fatty tissue around the thymus and opened widely the left thoracic cavity, too. During patient enrollment, we preferred patients with normal or lower body weight. Results: During 8 years and 4 months, we operated on 92 patients using this method for myasthenia gravis without thymoma; there were 20 male and 72 female patients at the age of 33 years on average (19–75 years). Duration of surgery was 35–160 minutes, 82.3 minutes on average. The bulky fatty tissue around the thymus made the orientation and the complete removal more difficult in a few patients. We experienced vascular injury in 4 cases and injury of the contralateral lung in 3 cases. Conversion was necessary in 2 cases (1 sternotomy and 1 thoracotomy), there were no nerve injuries. Assisted ventilation was necessary in case of ten patients in the postoperative period for a few hours; all other patients were extubated on the operating table. There was no need for repeated intubation and tracheostomy; there was no respiratory insufficiency and perioperative mortality. Duration of ICU care was 1.1 days on the average (0–11 days), that of the total hospital care 4.8 days on average (3–15 days). Duration of thoracic drainage was 1.16 days on average (1–4 days). Two patients (2.41%) died within one and five years after surgery. During 12–108 months (48 months on average) follow-up of 81 patients, 21 patients (25.3%) suffering from myasthenia total recovery was observed, pharmacologic remission was achieved in 4 patients (5.3%), minimal manifestation remained in 23 patients (24.1%), while in 28 patients (33.73%) other improvement was observed. The status of 4 patients (4.82%) remained unchanged and that of 4 patients (5.3%) worsened. Conclusion: VATS thymectomy represents a completely new surgical method for surgeons having experience in transsternal surgical technique. Bulky mediastinal fatty tissue makes surgery very difficult. The perioperative period is advantageous for the patients and also the long term follow-up results are acceptable. It is questionable that the thymus can be completely removed with this method in all cases.

Abstract: Az elülső mediastinum leggyakoribb daganata, a thymoma videotorakoszkópos eltávolítása mára világszerte elterjedőben lévő, de sok tekintetben még vitatott műtéti eljárássá vált. Az egyoldali megközelítéssel végzett műtéteink korai és késői eredményeit elemezzük két magyar mellkassebészeti centrum 17 éves adatai alapján. Módszer A thymoma anatómiai helyzetétől függően jobb vagy bal oldal felől, 2 vagy 3 intercostalis porton keresztül, ultrahangos vágóeszköz és elektrokauter segítségével thymomectomiát és thymectomiát végeztünk Masaoka–Koga I–II–III. stádiumban. Nemzetközi standardokat alkalmazva elemeztük a perioperatív szövődményeket, a középtávú onkológiai és a myastheniás klinikai eredményeket. Eredmények 54 beteg (23 férfi, 31 nő), életkori átlag 58 (26–79) év, közülük 23 myasthenia gravis betegséggel. Konverzió: 7/61 (11,5%). Átlagos műtéti idő: 84 (39–150) perc. Átlagos ápolási idő: 5,5 (3–19) nap. Thymoma átlagos mérete: 46 (18–90) mm. Szövettan: A (2), AB (19), B1/2/3 (11/11/1), vegyes B (10). Reszekciós vonal: R0/1/2 (41/12/1). Masaoka–Koga-stádium: I. (17), IIA. (29), IIB. (1), III. (7). 25 thymomectomia, 29 thymectomia. Hét betegnél kiterjesztés pericardiumra (2), tüdőre (4), rekeszidegre (6), vena anonymára (1). 30 napon túli kórházi halálozás 1 eset (1,85%). Morbiditás: 11/54 (20,4%). Átlagos követési idő 62,6 (5–198) hónap. A myastheniás betegcsoportban a műtét effektivitása 18/21 (85,7%), ezen belül a komplett remisszió 5/21 (23,8%). Postthymectomiás myasthenia gravis 2/31 (6,5%) esetben alakult ki. Az általános 5 éves túlélés 100% volt, a daganatmentes 5 éves túlélés 96%-nak bizonyult. Következtetések A korai eredményekben a thymomectomia magasabb aránya és a magas konverziós ráta, valamint az alacsonyabb R0-arány összefügghet a sebészek szemléletével, tanulóidejével és az egyoldali műtéti módszer korlátaival. A késői eredmények a követési idő növekedésével reálisabbá és összehasonlíthatóbbá válhatnak. Az egyoldali VATS-technika helyett a kedvezőbb vizuális jellemzők miatt áttértünk a subxyphoid VATS-thymectomiák végzésére.

Abstract: Background: Both lung transplant recipients and candidates are characterised by reduced training capacity and low average quality of life (QoL). This review investigates the impact of training on exercise ability and QoL in patients before and after lung transplant. Methods: Searches were conducted from the beginning to 7 March 2022 using the terms “exercise,” “rehabilitation,” “lung transplant,” “exercise ability,” “survival,” “quality of life” and “telerehabilitation” in six databases, including Cochrane Central Register of Controlled Trials (CENTRAL), PubMed, CINAHL, Nursing and Allied Health, and Scopus. The inclusion criteria were studies evaluating the effects of an exercise training programme concurrent with lung transplantation as well as patients and candidates ( 〉 18 years old) through any lung diseases. The term “lung transplant rehabilitation” was used to refer to all carefully thought-out physical activities with the ultimate or intermediate objective of improving or maintaining physical health. Results: Out of 1422 articles, 10 clinical- and 3 telerehabilitation studies, candidates (n = 420) and recipients (n = 116) were related to the criteria and included in this review. The main outcome significantly improved in all studies. The 6-min walk distance, maximum exercise capacity, peak oxygen uptake, or endurance for constant load rate cycling improved measuring physical activity [aerobic exercises, breathing training, and aerobic and inspiratory muscle training sessions (IMT)] . Overall scores for dyspnoea improved after exercise training. Furthermore, health-related quality of life (HRQOL) also improved after aerobic exercise training, which was performed unsupervised or accompanied by breathing sessions. Aerobic training alone rather than combined with inspiratory muscle- (IMT) or breathing training enhanced exercise capacity. Conclusion: In conclusion, rehabilitation programmes seem to be beneficial to patients both preceding and following lung transplantation. More studies are required to determine the best training settings in terms of time scale, frequency, and work intensity in terms of improving exercise ability, dyspnoea, and HRQOL.

Abstract: Abstract: Introduction: Nowadays ever smaller, sub-centimetre lung nodules are screened and diagnosed. For these, minimally invasive resection is strongly recommended both with diagnostic and therapeutic purpose. Aim: Despite many advantages of minimally invasive thoracic surgery, thorough palpation of the lung lobes and thus the localization of lung nodules are still limited. There are several options to solve this problem. From the possibilities we have chosen and tried wire- and isotope-guided lung nodule localization. Materials and methods: In 2017, at the Thoracic Surgery Department of the National Institute of Oncology we performed wire- and isotope-guided minimally invasive pulmonary nodule resection in five patients. The diameter of the lung nodules was between 0.5 and 1.2 cm. The age of the patients was between 44 and 65 years and none of them had severe comorbidities, which meant low risk for complications. Results: We successfully performed the minimally invasive atypical resection in all cases. After the wire and isotope placement we found a 2–3 mm pneumothorax in one patient that did not need urgent drainage. In another patient we found that high amount of intraparenchymal bleeding surrounded the channel of the wire. During the operation, two wires were displaced when the lung collapsed, and in another case the mentioned bleeding got into the thoracic cavity and made it difficult to detect the nodule. In one case we resected the wire-guided lung tissue, but the isotope-guided lung nodule was below the resection line. Conclusion: Both techniques could help to localize the non-palpable lung nodules. Based on our initial experiences, the isotope-guided method provides more details to estimate the exact depth of the nodule from the visceral surface of the pleura and we can avoid the unpleasantness of wire displacement. On the other hand, the production of the isotope requires a more developed infrastructure and the exact timing of the operation after the isotope injection is more strict. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1399–1404.