In:
Orvosi Hetilap, Akademiai Kiado Zrt., Vol. 161, No. 44 ( 2020-11-1), p. 1884-1890
Abstract:
Összefoglaló. Bevezetés: Napjaink egyik legszélesebb körben emlegetett
jelensége a kiégés (burnout), mely a leggyakrabban a segítő szakmákban dolgozókat érinti. Célkitűzés: Munkánk célja a kiégés
jelenségének komplex vizsgálata szociális munkások körében. Módszerek: A demográfiai adatok felvétele mellett a kiégés
vizsgálatához a Maslach Burnout Inventory (MBI) kérdőívet használtuk, a kognitív/viselkedésbeli hibákat, diszfunkcionális elvárásokat pedig a
Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) segítségével térképeztük fel. A hangulatzavar kimutatásához a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatát
alkalmaztuk, továbbá az Erőfeszítés–Jutalom Egyensúlytalanság Kérdőív és a Társas Támogatás Kérdőív is kitöltésre került. Eredmények: Összesen 300 fő töltötte ki a kérdőívet: 106 férfi, 194 nő. A munkavállalók
döntően a fiatal/középkorú korcsoporthoz tartoznak, a 26–45 év közöttiek aránya 52,2%. Az átlagos kiégési pontszám 53,9 (SD = 18,7) volt, melyből 105 fő (35,1%)
alacsony, 182 fő közepes (60,6%) és 13 fő (4,3%) súlyos kiégéssel érintett. A multivariációs analízis során a női nem (OR: 5,857), az életkor (OR: 4,126), a
munkában eltöltött évek (OR: 2,721), a sokgyermekes család (OR: 2,861) és a társas támogatás hiánya (OR: 2,81) bizonyultak a kiégés független
rizikótényezőinek (p 〈 0,05 minden esetben). A depresszió és a kiégés
(p 〈 0,001), valamint a diszfunkcionális attitűdök és a kiégés között pozitív
kapcsolat igazolódott (korrelációs együttható = 0,316; p 〈 0,001). Következtetés: Eredményeink alapján a szociális munkások
jelentős része közepes fokú kiégésben, 5%-uk pedig súlyos fokú kiégésben szenved. A kiégésnek vannak befolyásolható (munkahelyi attitűdök, társas
támogatás) és nem befolyásolható (életkor, nem, család) tényezői, melyeket az esetleges prevenciós, illetve intervenciós beavatkozások során figyelembe kell
venni. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1884–1890. Summary. Introduction: Burnout is increasingly prevalent mainly
involving employees working in the social sphere. Objective: The aim of our study was to examine the complexity of burnout among social
workers. Methods: Baseline demographic data were recorded.
Burnout was assessed by the Maslach Burnout Inventory (MBI), and the intensities of dysfunctional attitudes were also studied. Depression was detected by the
abbreviated version of the Beck Depression Questionnaire, furthermore social supports and effort–reward imbalance were also examined. Results: Overall 300 employees participated in our study.
Age group distribution was young/middle-aged access, the vast majority of the workers was between 25 and 45 years. The mean burnout scale was 53.9 (SD =
18.7), 105 workers had mild (35.1%), 182 moderate (60.6%) and 13 severe (4.3%) burnout. In a multivariate analysis, the female gender (OR: 5.857), the age (OR:
4.126), the years spent with working (OR: 2.721), the number of children ( 〉 3)
(OR: 2.861) and the lack of social support (OR: 2.81) were independently associated with burnout (p 〈 0.05 in all cases). There was a significant
association among burnout, depression and dysfunctional attitudes. Conclusion: The vast majority of our social workers
suffered from moderate and a small, but a significant proportion from severe burnout. Our work draws attention to the modifiable and unmodifiable risk
factors of burnout in this population, which may help in the development of preventive strategies. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1884–1890.
Type of Medium:
Online Resource
ISSN:
0030-6002
,
1788-6120
DOI:
10.1556/650.2020.31796
Language:
Unknown
Publisher:
Akademiai Kiado Zrt.
Publication Date:
2020
Permalink
